1963-ban csatolták Szécsényhez. Középkori eredetű Benczúrfalva, régi neve Dolány volt (ez a szláv eredetű szó völgyet jelent), a Megyer-patak mellett, Szécsénytől mintegy 4 km-re található. Az első feljegyzések Dolányról a XIV. századból maradtak fenn. A falu környéke már a történelem előtti időkben is lakott volt. Közelében Árpád-kori őrtorony állt egy domb tetején, aminek ma már a nyoma sem látható. A török 1552-ben porig rombolta a települést. Dolány 1927-ben vette fel a Benczúrfalva nevet, mivel a híres festőművész, Benczúr Gyula korábban itt élt és alkotott. A Wattay-család a XIX. század elején építtetett itt egy kastélyt. Az épület szépen illeszkedik környezetéhez, harmonikusan uralja a Szécsényi-medence fölé magasodó domb peremét. A barokk jellegű kastély több átalakítás nyomát viseli. Többszöri tulajdonosváltás után 1910-ben híres festőművészünk Benczúr Gyula – Mikszáth Kálmán rábeszélésére – vásárolta meg a kastélyt. Benczúr élete utolsó éveit itt töltötte és a kastély mellett létesített műteremben dolgozott, 1920-ban bekövetkezett haláláig.
A híres festő műterme nem maradt árva, id. Szabó István szobrászművész haláláig dolgozott a műteremben. A kastély állami tulajdonban van, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság az épületet értékesítésre kijelölte. A park fás növényeiből említést érdemel a mezei-, a zöld-, a korai juhar, a vadgesztenye, a nyírfa, a gyertyánfa, a judásfa, a közönséges mogyoró, a keskenylevelű ezüstfa, a sárgalevelű vagy európai bükk, a magas és szomorú kőris, a fekete dió, a fehér nyár, a juharlevelű platán, a kocsányos tölgy, a piramistölgy, a japánakác, a kislevelű hárs, a közönséges puszpáng, az atlasz cédrus, az oregoni álciprus, a téli v. közönséges magyal, a tornyos virginiai boróka, a luc és a szerb lucfenyő, a szürkefenyő, a simafenyő, a duglászfenyő, a tiszafa, a bokros, a tornyos tiszafa, a nyugati tuja v. életfa, a keleti tuja.
